Gyöngyöző ágakon
meghajlik az idő,
hűs téli reggelen
zokog egy hófelhő.

Könnyei cseppenként
jégbe zárva hullnak,
a megfáradt lelkek
csillagködbe bújnak.

Megpihen az élet,
száz esztendő szunnyad,
álmos szempilládra
Ő csókol nyugalmat.

Isten keze simít
békét homlokodra,
hópelyheket hímez
felhő paplanodra.

(2020.)