Mint leomlott kéményben a huzat,
mi csak-csak megtalálja az utat,
bolyongtam itt a pesti éjszakában,
hogy az utolsó kocsmát is bejártam,
mentem, ődöngtem elmerengve,
már rég aludt Csupor, Ádám és Endre,
akikkel órák hosszat, izzadón
vitatkoztunk a legújabb adón,
az életünk adóján, bárpult mellett,
úgy nőttek, dőltek, álltak érzetek,
logikus érvek, mint az üvegek,
nyitott a kérdés és a lélek görbe,
az ember elborul és végül elmegy;
de mennyi élet fér egy korsó sörbe?