AZOK A GYÖNYÖRŰ ESTÉK, ÉJSZAKÁK!

AZOK A GYÖNYÖRŰ ESTÉK, ÉJSZAKÁK!

(derecskei fiatalságom emlékére)

Most már messze vagyok az ifjú éveimtől, és messze azok a szép esték,

A valamikori szép, bársonyos éjszakákat, tőlem az évtizedek bizony elvették.

Az ezüstös, holdfényes estéken minden olyan sejtelmes volt, és barát várt rám,

Otthon pedig a konyhában szép csendesen a vacsorám mellett ült az Anyám.

Még itt vannak lelkemben azok gyönyörű esték, és látom azt az éjszakát,

Amikor csak a társas együttlét jelentett mindent, és adott megnyugvást.

Hol vagy te kedves lány és barát, aki olyan sokszor vártál rám?

A kiskonyhánkban meg az ételével olyan hűségesen ült az Anyám.

S te kedves, jó barátom most, várod e még az estét, hiányzik az a lépték?

Biztosan nem emlékszel arra már, más az életed, és biztosan más az érték!

Emlékszel még mennyit beszélgettünk egy mozi után arról, ami rossz, ami nem árt,

Nem számított az idő akkor nekünk, és az Anyám a vacsorával hiába várt! 

Olyan gyorsan ment az idő akkor, és bársonyosan szépek voltak azok az esték,

Nekünk akkor az időt sorsunk irányítói számolatlanul szórták, szinte nem is mérték.

A beszélgetéseink meghittek voltak, és azt hiszem most így, különlegessé is vált,

Otthonomban a szegény Anyám meg a vacsorám mellett bizony mindig ott állt! 

Hol vagytok, barátaim, s te kedves lány? Hol jártok, merre mentetek?

Azok az idők akkor ott olyan szépek, feledhetetlenek voltak veletek. 

Hol a világról, hol egymásról beszéltünk, az pedig nem árt,

Abban a nádfedeles kis házban az Anyám engem a vacsorával hiába is várt. 

A holdvilágos esték hangulatában, a lelkem akkor ott volt igazán laza,

Ahogyan ballagtam annak a gyönyörű éjszakának a csendjében haza.

A távolból felugatott egy kutya, felhúzva a hangját, megtörve a csendet,

Ekkor az Anyám már lemondott rólam, és a konyhában inkább csinált rendet!  

Elmúltak azok az idők, és ma már csak várok, emlékezem a baráti estekre,

Elmentek már mellőlem a barátok, és elment az Anyám, csak gondolok minderre. 

Azokra a gyönyörű sejtelmes, árnyas estekre pedig már hiába sóvárgok,

Ülök a konyhában, ott a vacsorám, és reménytelenül a barátra, az Anyámra várok!

Debrecen, 2015. augusztus 13.