Mire is számíthatott egy tízgyerekes család sarja,
Valamikor a régi emberölő nagygazda korba’.
Számára adott volt a sorsot illetően minden,
Nem maradt neki más csak az, hogy kilincseljen. 

Abban a békebeli, de ellentéteket hordozó világban, minden télen,
Otthon ült, ahelyett, hogy az iskolában tanult volna éppen. 
Nem mehetett az iskolába, mert nem engedhette a családja,
Nem volt lehetősége, hiába volt meg hozzá az agyállománya. 

Mintegy négy osztályt azért valahogy elvégzett, 
A továbbiakban meg a mezőkön vérzett.
Emberölő munka ez várt rá már fiatalon, 
Lakhelye meg az istálló lett, ott hátul az udvaron. 

Tizenkét évesen, mint egy felnőttnek az lett a sorsa,
Hogy a gazda udvarát, földjét és állatát gondozza! 
Ez volt neki az igazi tanulás, gondozhatta a földet és az állatot,
Abban a korban egy szegény ember gyereke mást nem is várhatott.  

Fiatalemberként ott volt az emberpiacon, neki az élet ezt adta,
Míg jött a nagygazda és a lábujját finoman megrúgta. 
Ez számára azt kellett, hogy jelentse, jöhetsz, dolgozhatsz 
Az élete lényege így az lett, hogy otthon nem maradhatsz! 

Neki parancsolt a jegyző, a főbíró, meg mindenki,
Hogy ezt hozd be ide, amazt meg, de gyorsan vidd ki! 
A választásokon aztán egy percig persze keresték a kegyét, 
Adtak neki akkor mindent, itt van a bor igyék!

Aztán úgy fordult számára a világ kereke, hogy végre                                           
Már nemcsak kérő, rimánkodó tekintettel kellett néznie az úri népre.
De sokszor mondta nekem: Fiam! Ha pártoskodik az ország,                                               Annak az a vége, hogy pusztul a nemzet, mint egy ág, mit a féreg rág! 

De sokat vitáztam vele, de sokat beszéltünk ezekről,
Elment a nagy harcos régen és egyedül elmélkedek már a létről. 
Elfogadni akkor nem tudtam igazságát, mert tapasztalatlan voltam,
Ma, ha lehetne, visszahívnám hozzám vagy megváltoztatnám a múltam! 

Apám igazsága újra itt van velem, intelme a fülemben cseng, 
Látva országunkat, mely olyan, mint mikor a föld reng.
Az országunk romlik, és züllik az erkölcsünk, 
De jó lenne, ha másként élne végre a nemzetünk, a népünk!  

Debrecen, 2009. október 9.