Apám igazsága

Mire is számíthatott egy tízgyerekes család sarja,

Valamikor a régi emberölő nagygazda korba’.

Számára adott volt a sorsot illetően minden,

Nem maradt neki más csak az, hogy kilincseljen. 

Abban a békebeli, de ellentéteket hordozó világban, minden télen,

Otthon ült, ahelyett, hogy az iskolában tanult volna éppen. 

Nem mehetett az iskolába, mert nem engedhette a családja,

Nem volt lehetősége, hiába volt meg hozzá az agyállománya. 

Mintegy négy osztályt azért valahogy elvégzett, 

A továbbiakban meg a mezőkön vérzett.

Emberölő munka ez várt rá már fiatalon, 

Lakhelye meg az istálló lett, ott hátul az udvaron. 

Tizenkét évesen, mint egy felnőttnek az lett a sorsa,

Hogy a gazda udvarát, földjét és állatát gondozza! 

Ez volt neki az igazi tanulás, gondozhatta a földet és az állatot,

Abban a korban egy szegény ember gyereke mást nem is várhatott.  

Fiatalemberként ott volt az emberpiacon, neki az élet ezt adta,

Míg jött a nagygazda és a lábujját finoman megrúgta. 

Ez számára azt kellett, hogy jelentse, jöhetsz, dolgozhatsz 

Az élete lényege így az lett, hogy otthon nem maradhatsz! 

Neki parancsolt a jegyző, a főbíró, meg mindenki,

Hogy ezt hozd be ide, amazt meg, de gyorsan vidd ki! 

A választásokon aztán egy percig persze keresték a kegyét, 

Adtak neki akkor mindent, itt van a bor igyék!

 Aztán úgy fordult számára a világ kereke, hogy végre                                           
Már nemcsak kérő, rimánkodó tekintettel kellett néznie az úri népre.

De sokszor mondta nekem: Fiam! Ha pártoskodik az ország,                                                      
Annak az a vége, hogy pusztul a nemzet, mint egy ág, mit a féreg rág! 

De sokat vitáztam vele, de sokat beszéltünk ezekről,

Elment a nagy harcos régen és egyedül elmélkedek már a létről. 

Elfogadni akkor nem tudtam igazságát, mert tapasztalatlan voltam,

Ma, ha lehetne, visszahívnám hozzám vagy megváltoztatnám a múltam! 

Apám igazsága újra itt van velem, intelme a fülemben cseng, 

Látva országunkat, mely olyan, mint mikor a föld reng.

Az országunk romlik, és züllik az erkölcsünk, 

De jó lenne, ha másként élne végre a nemzetünk, a népünk!  

Debrecen, 2009. október 9.