Est

Ülök a tükör előtt,
és Rád gondolok.
A homlokom simogatom,
és Rád gondolok.
Gondolatom száguld, vagy cammog,
már azt sem tudom,
csak ülök a tükör előtt
és Rád gondolok…
Hol jársz, mit csinálsz?
S akkor és ott gondolsz-e rám?
Csak ülök a tükör előtt,
és várok Te rád
hisz megígérted, hogy eljössz hozzám…
s várom a jelt, és futok hozzád.

Bensőmben párviadalt vív
a szív és az elme,
s amit teszek, úgy érzem,
mindig jól teszem.
Beszélhet nekem
száz, meg száz ember,
nem érdekel.
Az élet mostoha,
és Téged ő nevelt.

Ülök a tükör előtt
és várok Rád…
Már egy óra is eltelt, de
én várok Rád.
Hány ilyen óra telik el
nap-nap után;
De én akkor is
várok Rád.

Derecske, 1981. 10. 10.