Ház az országúton

Díszkíséret nélkül,
bandukolva fekete- gyöngyök
kristály-gyalogútjain:
menedék készül.

Végvár, egyetlen strázsa.
Vén baka gyalogol,
bármikor hazatérhet,
emlék és illat várja.

Felhők a habos égen.
Jegenyék talpig zöldben.
Férfiak szívig gondban.
Asszonyok feketében.

Kredenc, feszület sorban.
Elvásott ingek a szélben.
Száradó verejték-álom
árnyékra dől a fasorban.

S bandukolva a tépett
remények dac-sugarában,
a lélek csak azért is
itt lel már menedéket!