Boda István

Élete:

Boda István és Séra Julianna gyermeke, a költő, író, újságíró ifj. Boda István 1928. december 19-én Kisvárdán született. Elemi iskoláit és a gimnáziumot is szülőhelyén végezte, ezután a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem következett, ahol 1954-ben magyar nyelv- és irodalom szakos középiskolai oklevelet szerzett. Az egyetem elvégzése után újságíró, szerkesztő lett. 1965-től a Hajdú – Bihar Megyei Napló munkatársa, majd főszerkesztő helyettese nyugdíjba vonulásáig. Közben ugyanakkor születtek versei is, gyűltek a kötetei. 1954-ben vette feleségül Porkoláb Judit tanárnőt, házasságukból két gyermek született: Judit (1955), és István (1958).Első versei középiskolás korában a „Magvető”-ben a parasztfiatalok lapjában, majd a „Március 15”-ben jelentek meg. Később antológiákban, majd önálló köteteiben jelentek meg őszinte hangvételű versei.

A lírával való találkozását így szedi rímekbe a Cserépdarabok a gyermekkor édenéből című versében:

„Boldog voltam, hogy kezdem érteni,
amit a könyv rejt. Szinte édeni
öröm fogott el, vidám-részegen
időztem el egy-egy vers részleten
s a rímek fényét úgy öleltem át
mint egy legény a leány derekát.”

A Volt egy nemzedék című verséből idézett sorok a költő vallomása az Ő nemzedékéről:

„Volt egy nemzedék, benne voltam.
Ne kérdezd, mi is lett vele.
Atomrobbanás volt a lelke,
Szóródott százezer -fele. …”

„Tiszta volt, tisztán élt. Taposta
mindenki előtt az utat.
S most mégis őt gyötri csupán csak
a nemzedéki bűntudat.

Az ifjúsága úgy kopott el,
mint nyári tűzben a selyem.
Tapsolt, tagadott, hevült, fázott,
így volt, ilyen volt, istenem. …”

Művei:

Három költő versei. (Boda István, Pákolitz István, Petrovátz István). (1954)
Féltem a világot. (1955). Vers.
Mint a vándorló madarak. (1966). Vers
Tétova Ikaruszok. (1979). Vers
Magamnak fütyörészek : [versek 1979-1988]. (1998)
Szökevény utazó (2008). Vers
Angyal áll az ajtó előtt : regény. (1986,). Próza

Elismerések:

Aranytoll (1991)
Táncsics Mihály-díj (1992)

Életünk jelét

Még visszaintettem

Juhász Géza 60 éves

Parasztmúzeum

Ennyi a jövőm

Ég, gyalogút,

Ház az országúton

Volt egy nemzedék

Csendes vallomás négy tételben

Egyszerű vallomás

Előtte állok

Esti akvarell

Konokul hiszem

Látomás

Nyomában ott lebeg

Védőn hull reá

Szertartás

Tépett takaró

Védelem

Csak annyit mondjon

Elmúlnak majd