Az üldözött védője

Nem volt hős, hiszen csak anya volt
Hatot nevelgetett, de lelkébe
sok száz-ezer mégis beleférhetett.
Kitárta eres karjait és így
ölelte át a gyermeket szorító,
üldözött anyát.
Feljött a pincéből, hogy lássa
meg az éjszaka leple
mit rejt vagy rejt talán, s kezdte
olvasni a plakátot, mily’ szörnyűt
hirdetett: statárium azokra
ki zsidót rejteget!

Nem volt hős, édesanya volt
az volt az én anyám.
Emlékét nem őrzi kitüntetés ma már
Az ilyennek nem juthatott más
csakis szenvedés esetleg egy
piciny gyermek-ölelés.
Emlékét nem őrzi dísz sírhely,
neki nem jutott
hisz nem volt veterán…
feledésbe merülhet,
az idő mossa már.
Sírja fölött nem jelzik
a babér koszorúk,
nem volt hős, de mégis
a legjobb anya volt!

Ki e magot szórtad
nevelted jó Anyám
sírodat borítsa sok ezer
szép virág.
Emléked örökké maradjon
tenéked, mert a
te szívedbe százezer férhetett.