A mezőgazdasági kiállítás látogatása

A mezőgazdasági kiállítás látogatása

Az egyik derecskei tanyán lakó ember nagyon kíváncsi volt, milyen a Budapesti Mezőgazdasági Kiállítás és milyen a főváros. Pénze nagyon kevés volt, de ami azt illeti, nem borult rá egy páncélszekrény, hogy kimásszon alóla. Bizony, meg kellett tehát gondolni ezt az utat, de mivel nagyon vágyott, így csak rávette magát az út megtételére. A megérkezés után a kis pénze hamar elszállt. A cigány húzta az egyik helyen, és ő is bekapcsolódott a nótázásba. Ahogy kezdett a pénze fogyni, viccelődni indult a jókedve. Mondogatta a prímásnak: „Húzd rá cigány, 100 Ft-nak én sem nézek oda, de te se látod. Mikor látták, hogy fele se tréfa, óvatosan kereket oldott. Ment, mendegélt az utcákat járva, de egyre azon főtt a feje, hogy tud majd hazamenni. Az egyik áruházhoz érkezve meglátott egy csomó kidobott nagy dobozt. A doboz bezárásához abban az időben nemzeti színű, piros, fehér zöld színű szalagot használtak. Nagy ötlete támadt. Megfogta a nagy dobozt és több kisebb dobozzal rakta tele, egy nemzeti színű szalaggal pedig átkötötte. Így indult el szerencsét próbálni annak reményében, hogy bárcsak a hazautazás valamiképpen sikerülne!

A Nyugati Pályaudvar környékén sétálgatni kezdett a dobozt úgy tartva, mintha az nagy csomag volna, hogy a járó-kelők figyeljenek fel rá. Be is jött az elgondolása. Jöttek a taxis sofőrök mellé hajtva és kérdezték, hova utazik a bácsi. Úgy tett, mintha nem hallaná a kérdést és ballagott tovább, nem törődött a kérdezővel.. Ez még jobban felkeltette bennük a kíváncsiságot és a másik is mellé hajtott az autóval, szintén megszólította: Hová akar utazni bátyám!?

– Ahová én utaznék, ottan nem jár a taxi, még a repülőgép sem.

– Mindegy hova, ha az ország területén van, én elszállítom. – Nagy unszolásra a bácsi kibökte, hogy a szováti földre, a tanyára akar menni. Fel is pakolták a csomagot a csomagtartóba, a taxi elindult hazafelé. Mikor Hajdúszoboszlóra értek, már kezdett alkonyodni. De már tudta a fizetséget! Persze, hogy ingyen utazik, mert neki egy árva fillérje sem maradt.

Amint elértek egy tanyát, azt mondta:

– Ez itt a sógorom tanyája. Bem4egyek, hogy kérjek tőle pénzt. Jövök azonnal.

De bizony, hiába várta a taxis, mert szépen kereket oldott, a doboz meg ottmaradt fizetségül. Hogy aztán meddig várt a taxis, míg végül megunta? Azt már a mi emberünk nem tudta.

Bizony, a leleményesség és a huncutság nem hiányzott a parasztemberekből sem abban az időben.