Cseresznyeidő

Járja a szóbeszéd, hogy ez a mostani hosszú tél, meg a tavaszi hóvihar, meg, hogy a méhek is fáztak, nem röpködtek az esőben, nem lesz itt termés egy szem se!… A gyümölcsfák részéről viszont semmi sopánkodás, – amikor eljön az ideje, virágba borulnak, és lehet eső, lehet fagy, nahát, látod, a fákon máris ott piroslik a cseresznye.

– Gyerekek, itt a cseresznyeidő, sőt várjatok csak, a hét végén lesz itt finom cseresznyés rétes is! Aztán eljöjjetek! Igen ám, a mi fánkról reggelente a feketerigók viszik hírét, hogy itt aztán jól lehet lakmározni. Jönnek is csőstől-csapatostól, de még egy csörgőcsőrű szarkapár is ott kapkodja a mi ropogós cseresznyénket. Addig-addig hessegetjük, zavarászuk őket, persze, teljesen hasztalan, hogy mire észbe kapunk, a mi szüretünket elvégzik a madarak. Szégyenbe ne maradjunk már a gyerekek előtt, sietve indulok a boltba, cseresznyét vásárolni. Ilka, a szomszédasszony összecsapja a kezét:-

-A boltból, gyümölcsöt? Lehet, hogy kukacos, de ha nem akkor csupapermetszer. Nem, nem! Cseresznyét csakis a megbízható termelőtől érdesem, csakis a piacról. Pityutól veszem én is, mehetünk együtt. Pityu? Neve után azt hittem szép szál legény, aki maga kúszik fel cseresznyéért a fára. Hát, ahogy elnézem, mostanában ő sincs már mászós kedvében. Amúgy, nincs vele semmi baj, igazi, megbízható termelőt formáz. Kék bézból sapka, őszülő halánték, bár agyonmosott, de tiszta overáll. Cinkosan hunyorog Ilkára már messziről. Még a karját is hívogatón lengeti felénk.

– Éppen jókor jöttek drága naccsám, itt az én csudálatos germensdorfim, van még belőle egy kevés. Ma hajnalba szedtem, saját kezemmel, saját kertemben, friss, ropogós, édes.- Hogy nem kukacos-e? Már hogy lenne? Kóstolják csak! Tiszta vitamin. mennyit mérhetek, aranyanyám? Gyors számvetés, – a rétesbe ennyi, kóstolgatni annyi,- na, adja, visszük az összeset. Nem olcsó, de megéri, ugye, magától a termelőtől, megbízható helyről. Elégedetten cipeljük, mint vadász, a ritka trófeát. A csarnok előtt áll a kamion, alig lehet mellette elaraszolni. A rekeszek tele vannak friss ropogós germensdorfi cseresznyével. Izmos fiatalember pakolja le az árut:

– Józsi te, -kiabál a társának- először a Pityunak vigyél, jött az sms, hogy sikerült eladni azt a péntekit.