Események – Hírek


2019 Húsvét előtt: Olajos István írótársunk minden kedves olvasónak az alábbi írással áldott, békés Húsvétot kíván:

ADJUVA INCREDULITATEM MEAM!

A fenti szavakat a Biblia annak a kétségbeesett apának tulajdonítja, kinek néma lélek által gyötört fiát a tanítványok meggyógyítani nem voltak képesek: Légy segítségül az én hitetlenségemnek! (Mk 9,24). Jézus kiűzi a tisztátalan szellemet a gyermekből, miután alaposan megfeddi az apostolokat – hitetlenségük miatt. Mert az Ő követői sem voltak ebből a szemszögből nézve semmivel sem különbek. Ha végiggondoljuk a húsvéti eseményeket, Júdás, aki tanítványként látta a csodákat, hallotta a tanításokat, harminc ezüstpénzre taksálta az Üdvözítőt (ez ma alig több, mint félmillió forintot jelentene). Péter a kakas megszólalásának pillanatában döbben rá, hogy valóban háromszor megtagadta az Urat holmi tűz körül melegedő szolgálók előtt, holott ezt megelőzően életét is hajlandó volt feláldozni érte. A többiek egyszerűen elrohannak és bezárkóznak, kizárólag János, a főpap rokona mer mutatkozni a kereszt tövében. Az asszonyok vasárnap hajnalban elindulnak befejezni a temetést, miután előző nap, ahelyett, hogy a feltámadás csodájára készültek volna, erre hatalmas ráfordításokat áldozva felkészültek, útközben pedig legnagyobb gondjuk az, hogy ki hengeríti majd el a követ a sír elől, mely az újra élő Úr Jézusnak addigra már régen utat engedett. Mennyi rettegést, bánatot, siralmat, felesleges erőfeszítést megtakaríthattak volna mindannyian, ha elfogadják mindazt, amit Mesterük előre megmondott nekik. Mennyire beigazolódott az, amit Pál apostol később így fogalmazott meg: „Azért a ki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék (1Kor 10,12).

Mielőtt azonban bárki is rávetné az első követ a Biblia eme „hitetlen” szereplőire, vizsgáljuk meg, hogy mi, akik esetleg már „hívőknek” tituláljuk magunkat, jobban ráhagyatkozunk-e az Úrra. Mert mennyivel tarjuk mi hihetőbbnek a Jelenések könyvét, már amennyiben egyáltalán hajlandóak vagyunk foglalkozni vele? Vagy mutatja-e életvitelünk, hogy komolyan vesszük Jézus eme kijelentését: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek (Mt 6, 31-33). A címbéli mondat elhangzása előtt Üdvözítőnk kijelentette: „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23). A fiú meggyógyult, mi mégis csupán azt tartjuk lehetségesnek, amire „reális” esélyt látunk. „Ne félj, csak higgy” (Mk 5,36) – szólt Jézus Jairushoz, mikor lányának halálhírét meghozták. Tudjuk, hogy a kisleány feltámadt, ennek ellenére mi félünk és nem hiszünk. „Ha hiszel meglátod majd az Istennek dicsőségét” (Jn 11,40) – mondta az Úr Mártának Lázár sírjánál a betániai temetőben. Lázár is feltámadt. De kíváncsiak vagyunk mi egyáltalán Isten dicsőségére? Vagy inkább csak abban bízunk, amit mi magunk elképzelhetőnek és elvégezhetőnek látunk? A hit nem szép, napos időben a templom felé ballagva (mert, ha esik az eső, akkor már nem megyünk), hanem mindig nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszakokban mutatkozik meg igazán, amikor ki kell állnunk az Úr Jézus ügye mellett. Ki merünk-e egyáltalán menni Bibliával vagy énekeskönyvvel a kezünkben az utcára? Megmutatjuk-e mindenkor, hogy mi Krisztus követői vagyunk, felvállaljuk-e Őt akkor is, ha ebből esetleg hátrányunk vagy kellemetlenségünk származik? Kijelentjük-e nyilvánosan Jézus szavairól, hogy mi azokban rendületlenül hiszünk? Ilyen esetekben bizony gyakran be kell vallanunk, hogy az Üdvözítőt annak idején körülvevő ingadozó lelkek valóságos hithősöknek minősíthetőek hozzánk képest. És ha nekik akkora hitük sem volt, mint a mustármag (Mt 17,20), akkor vajon mekkora lehet a miénk?

Ami pedig az eszkatologikus időket illeti, ezekre általában gondolni sem nagyon szeretünk, beleértve saját halálunkat, az azt követő sorsunkat, az Úr eljövetelét, az ítéletet. Mert tudjuk ugyan, hogy ez a világ bűnös és botrányosan alacsony szintre süllyedt, valami miatt mégis ragaszkodunk hozzá. Nem merjük életünket teljesen átadni az Úr Jézusnak, kimondani Pál apostollal együtt: „kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb” (Fil 1,23). Mintha nem lennénk bizonyosak abban, hogy Jézus és a Sátán csatája a Golgotán már eldőlt, és aki bűneit letette a nagypénteki kereszt alá, az minden kétséget kizáróan részesül Üdvözítőnk Húsvét vasárnapi megdicsőülésében is.

A 27. zsoltár így kezdődik: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?” Teljesen egyértelmű tehát, hogy kihez kell fordulnunk. Mert Sátán és a világ mindent megtesz, hogy eltántorítson bennünket attól, hogy higgyünk Krisztus ígéreteiben, megkísérelnek kétkedést szítani szíveinkben, elhitetni, hogy a földi létet nem követi folytatás. Jézus így szólt Tamás apostolhoz: „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29). Isten húsvéti üzenetét megértve az újabb és újabb adag sonkák elfogyasztása és a locsolóüveggel való szaladgálás mellett (vagy inkább helyett) boruljunk le tehát feltámadott Megváltónk előtt és kérjük Őt gyermeki lélekkel: Légy segítségül az én hitetlenségemnek!

125 éve született Juhász Géza

A napokban olvastam az 1954. december 19-i Néplapban Boda Istvántól egy lírai hangú írást Juhász Géza 60 éves címmel, mellyel az írót, a tanárt, Juhász Gézát köszöntötte Boda István, aki akkor 26 éves volt.

65 évvel ezelőtt írta Boda István író, költő barátunk. Juhász Géza 125 évvel ezelőtt született. Boda István, aki az íráskor 26 éves volt, most 91 éves… mennyi gondolat szökken fel hirtelen…Eszembe jut, a 2018-as ősz, Debrecen, a Benedek Elek Könyvtár, ahol ünnepelni gyűltünk össze Boda Pista bácsit. 90. születésnapja alkalmából felesége Judit néni kívánságára Bakó Endre író barátunk összeállításában, szerkesztésében jelent meg legújabb verseskötete Hűség mindhalálig címmel. Eszembe jutott az a meghitt, kedves fogadtatás, amikor otthonában felkerestem…

A fiatalból bölccsé vált a költő. 65 év zúgott át azóta felette. Lelkének tiszta fénye, embersége, tisztelete a tanítója iránt nem fakult meg.

Írása az alkotói portálján olvasható.

Emlékezés ADY ENDRÉRE

A Tanka János Irodalmi Kör összejövetelén, április 11-én mi is megemlékeztünk Adyról. A méltató gondolatokat a MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE, a magyar szabadság és demokrácia történeti és kulturális elektronikus folyóirat 2019/ 3-4. számában megjelent: Babits Mihály: Tanulmány Adyról című írásából idéztem a költőről. Több értékes írás jelent meg ez alkalomból a folyóiratban, pl. írótársunk Olajos István és Ballai László írásai is.

Bővebben lásd: www.marczius15.hu/ melynek felelős szerkesztője és kiadója Ballai László írótársunk.

BALLAI LÁSZLÓ egyik írásának címe: GALÁNTAI TÁNCOK – idézet a folyóiratból:

Kodály Zoltán Galántán töltötte gyermekkora legszebb hét esztendejét. A híres galántai banda akkoriban Mihók prímás vonójára figyelve játszotta a talpalávalót. A galántai cigányoknak régi a hagyományuk, hírük már 1800 táján eljutott Bécsbe is, ahol akkoriban több füzetnyi magyar tánc kottája látott napvilágot, s az egyiknek a címe a dallamok forrásául a ga­lántai cigányokat jelölte meg.

Kodályt cseperedő korabeli benyomásai ösztönözték később arra, hogy gyűjteni kezdje a XIX. század-elejei, korai verbunkos emlékeit. Ezekből a motívumokból kerekedett a Galántai táncok színes, ragyogóan hangszerelt muzsikája.

A népi verbunkos sajátos jellegzetességei: a pontozott ritmus, a bokázó záradék, a melódia hajlékony, rögtönzésszerű variálása, pompázó feldíszí­tése, mind feltalálható Kodálynak ebben a népszerű művében, amelyet a szerző a Budapesti Filharmóniai Társaság alakulásának 80. évfordulójára írt. A Filharmóniai Társaság a Galántai táncokat 1933 októberében jubilá­ns hangversenyén mutatta be.

A kompozíció a csellókon megszólaló, visszafojtott tüzű melódiával indul, amelynek kitartott hangjait a hegedű lágyan zizzenő futamai fonják körül. A témát a fafúvók veszik át, majd a hegedű, a klarinét pedig pompás kadenciát rögtönöz. Utána indul a büszke, keményvágású második téma (An­dante maestoso). A témát először a klarinét mutatja be, azután szenvedé­lyes erővel teljesítik ki a vonósok, végül a variánsát a fuvola szólaltatja meg a vonóskar pizzicatóinak kíséretében (Allegretto moderato). Ez az enyelgő, játékos változat szellemes átalakítással jelenik meg a fafúvókon, a vonóso­kon, majd ismét a fafúvókon. Utána az előbbi téma tér vissza a teljes zenekar színpompájában. Kedvesen incselkedő új téma bukkan fel az oboa szólójában (Allegro con moto, grazioso), a témát Kodály ezernyi ötlettel dolgozza fel. Majd ismét visszatérnek az előbbi témák variált formában. Izgalmas verbunkos­téma indul el a fuvola és klarinét oktáv-uniszónójában, mind tüze­sebb áradással fejlődik tovább, amelyet csak duhaj szinkópás ritmusok sza­kítanak meg egy időre, utána a dallam annál lendületesebben és szilajabbul bontakozik ki. Koronás szünet után ismét a klarinét kadenciális futamait halljuk, hogy utána annál nagyobb erővel harsanjon fel a teljes zenekar fényében a rövid, de iramos kóda.

Rajongok Bartókért, de Kodály – a zseniális zenepedagógus – muzsikáját nem szeretem. Valamiképp megrekedtnek, iskolaszagúnak érzem, a Páva-fantázia gurgulázásai egyenesen idegesítenek. De a Galántai táncok igazi remekmű. Távol álljon tőlem, hogy Ady Endre költői egyéniségének zeneszerző alteregóját próbáljam keresni. Mégis azért írok Kodály darabjáról, mert annak a dallamai szólalnak meg a fejemben hajnali merengéseim során, amikor Ady Endre költészetével foglalkozom. Nem is megszólalnak, a szívembe markolnak. Mert a Galántai táncok, amint Ady költészete is, szívbemarkolóan magyar.

Mi itt, a szellem emberei mind messiásoknak gondoljuk magunkat, a többért, a magasabbért, népünk megerősítéséért, nem holmi l’art pour l’art szépségeszményekért küzdőknek, és mire jutunk? Ki fogalmazta meg fájdalmunkat szívbemarkolóbban, mint Ady Endre A magyar messiások című versében?

Sósabbak
itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások,
A magyar Messiások.

Ezerszer
is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.”

Bizony ezeket a sós könnyeket pergeti el Kodály a maga és a hallgatói szemhéján, és mi, a késői utódok, a Kárpát-medence közepén terjengő mocsárvilágban fájdalmas szívünkkel, szent hittel újból és újból a nemzetünk megjavításán – vagy megteremtésén – munkálkodunk.”

Helyettem pedig szóljon Tóth Árpád: Nézz ránk, Ady Endre! -című verse, melyet a “Halottak élén” új kiadására alcímmel írta. A vers elhangzott a kör összejövetelén a költő méltatásának befejező gondolataként:

Meghalt az Élet,  és elmúlt a Harc – 

Figyelsz-e még e tespedt, tompa csendre? 

A sír mélyéből, büszke, dacos arc, 

Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre? 

Érdemes még szemedet vetni ránk? 

Nézni a hetyke magyar sors kudarcát? 

Országunk csorbult, tépett a gunyánk, 

S az isten is arrább fordítja arcát. 

Kik körülálltuk a ravatalod, 

Ma már tudjuk, vezeklőn, törve, sírva, 

Hogy nem te voltál akkor a halott – 

Mi dőltünk zsibbadt, léha, szörnyű sírba!

 

Csak vad órákon kél és kavarog 

A szittya sír, a kísérteti csontház, 

És marjuk egymást, esett magyarok, 

Árva az árvát, csontvázat a csontváz. 

Ó, Ady Endre, Messiás-magyar! 

Riaszd szét lidércálmát a halottnak! 

Bús Lázár-szívünk még élni akar, 

Ontsd rá napos tüzét élő dalodnak! 

Ha igazán szerettél, nézz le ránk, 

Oszlopnak gyúlva sorsunk síri éjén: 

Járj előttünk, dicsőült Égi Láng, 

Élni akaró bús halottak élén! 

(1923)

2019. április „Nézz ránk Ady Endre!”

Ezt a címet adtam a Tanka János Irodalmi Kör április 11-én, a KÖLTÉSZET NAPJÁN tartott összejövetelének.

Immár hagyomány, hogy április 11-én a versíró pályázat eredményhirdetésével egybekötve megbeszélést tartunk. Ez az év különösen kiemelkedő évfordulót hozott: 100 éve hunyt el a magyarok egyik legnagyobb költője, a harcos Ady Endre, ahogy az irodalomtörténet jellemzi. Ez alkalomból megidéztük emlékét.

Ezeken az eseményeken mindig vannak új arcok a vendégek között városunkon kívülről is, így hagyománnyá vált, hogy Derecske Dalát az EZIS ZENEKAR-tól a hozzákapcsolódó videóval most is meghallgattuk, levetítettük.

A T. J. I. Körből Budai Orsolya költőnő mutatkozott be első verseskötetével, melynek címe: Lélektükör.

Bemutatkozott még egy videóval is, melyet meg lehet tekinteni a www.orsolyabudai.com -on és a https://www.youtube.com/watch?v=fIxMorsw5DU&t=1s – linken.

Első alkalommal köszöntöttük körünkben a Hagyományőrző Nyugdíjas Klubból már sokak által jól ismert Mészáros Lajos versírót, aki Gerő Istvánnak 90. születésnapjára írt versét olvasta fel. Legújabb verse megtalálható a https://www.poet.hu/vers/258859 honlapon.

Balázs Lajos az anekdota-gyűjteményemet több érdekes történettel gazdagította, mellyel a résztvevők körében jó hangulatot teremtett.

Kiss Áron Ha az Isten is megsegít életrajzi visszaemlékezései után 2018-ban megjelent Csécsi Lajos Emlékek a múltból, Köszörűs Pálné Porkoláb Margit írásában Életem Derecske, valamint megjelent Dr. Szőke Károly József Az én életem című könyve, melynek 2019. február 16-án volt a bemutatója.

Nagyon fontosak ezek az életrajzi kötetek, ahogy a Csécsi Lajos könyvének előszavában írom:

Amint útjára bocsájtja a szerző a művét, hasznossá válik, mert beépül a számlálhatatlan életrajzok tömegébe, részévé válik a történelemnek. Ha nem is a világtörténelemnek, de szűkebb hazája, Derecske történelmének.”

Kedves Olvasó! Derecske város napján rendszerint bemutatjuk a kör tagjainak megjelent legújabb köteteit. Ez évben is terveink szerint jelen lesz: Arany Piroska (Derecske), Ballai László (Bp.), Budai Orsolya (Debrecen), Rád Piroska Illyana Sanara (Derecske) legújabb köteteikkel.

Nézz ránk Ady Endre! – ahogy Tóth Árpád írta. Derecskén egy kis közösség vagyunk. Mi is írásainkkal, jelenlétünkkel keressük a szépet, utat az emberi lélekhez a művészetek által.

111. születésnapja alkalmából emlékezünk Tanka János tanár- költőre

(Debrecen, 1908. március 27- Aba,1992. Augusztus 7.)

Megjelent a Derecskei Hírek 2019. márciusi számában.

1908. március 27-én született Debrecenben. Szabad székely ősei Bocskai hajdúi voltak. Apja elesett az I. Világháborúban. Édesanyja hogy könnyítsen a megélhetésükön, Derecskére költözött szüleihez, majd ismét Debrecenbe, ahol varrással kereste kenyerét. A költő Derecskén nevelkedett, a nagyszülők és a rokonok szeretete vette körül, akik szegény parasztok voltak. Hárman voltak testvérek.

Ha szűkös volt a megélhetésük, a szeretetet annál bővebben kapták. Az iskoláskor előtti évei alatt szerzett családi és a barátok szeretete végigkísérte életét.

Jó “nyargalásnyira” laktak a faluvégi Kállótól. Nem volt Derecskének szegényebb szegények lakta területe, mint a Sirály. Itt nevelkedett hét éves koráig a nagymamánál. Kisbundával betakargatta, szép mesékkel altatgatta. Itt szívta magába a kemence illatát, a természet szeretetét, innen eredtek színes szókincsének gyökerei. A Kálló kifogyhatatlan élménybánya volt nyiladozó értelmének.

Egy évvel később került be Debrecenbe az elemi iskolába, mert nem tudott elszakadni a nagymamától, a rokonoktól, a bihari táj hamvas lelkétől, ahol Tündérország kertje lett számára a pusztaság.

Nem csoda hát, hogy a sok szeretetet, megértést, törődést igénylő tanítói pályát választotta és költő is lett belőle, miután nagy anyagi nélkülözések árán elvégezte a Debreceni Kollégium tanítóképzőjét 1929-ben.

Nem kapott közelebb tanítói állást, így Abára került és kis megszakítással – mikor Sárkeresztúron tanított – Abán élt. Itt volt kántor tanító, tanár, ill. könyvtáros. A háború alatt hadifogságba került, 1947-ben tért haza.

Költői tehetsége korán megmutatkozott. Csodálatos szókincse volt. Írásai tanítóképzős korától jelentek meg a debreceni újságokban, a református egyházi és pedagógiai lapokban. Gombamód jelentek meg első verseskötetei:

1932-ben Napsütésben.

1934-ben Tavaszi áradás.

1938-ban Szirmok lépcsőin.

1944-ben Örök advent.

Az 1848-as Forradalom és szabadságharc száz éves évfordulójára írta: A kálozi hősök című novellát, melyet ez alkalomból eljátszottak.

1992-ben jelent meg tanítványa és pályatársa Bella István Kossuth díjas költő szerkesztésében az: És hittem egy szál napsugárban című verses kötete.

1996-ban az 1950-es 1960-as évek elején írt verseit az Aba Alapítvány az ’56-os események 40. évfordulójára kiadatta: Örök mementó és ítélet címmel.

Születésének 100. évfordulójára unokája Dr K. Németh András régész összeállításában jelent meg a Hadifogságom naplója című kötet és ekkor mutattuk be Derecskén Szülőhazám Derecske című életrajzi kötetét, melyet én készítettem.

1992. augusztus 7-én meghalt.

1995-ben az abai könyvtár felvette a Tanka János nevet, ahol 30 éven át a kultúra bölcsőjét ringatta.

Költői munkáját nagy figyelem kísérte. Illyés Gyula írt róla a Nyugatban. Későbbi kritikusai Forgács Antal és Áprily Lajos. Szoros baráti szál fűzte Veres Péterhez.

Abán, a felesége; Bor Katalin családjának sírboltjában alussza örök álmát a tanító, a költő, míg szülei sírja a derecskei „Kolompír – kerti” temetőben van, ahová ő is mindig vissza-visszavágyott. Az abai megbecsülés után azt gondolom, illő nekünk is tisztelegni a költő emléke előtt. Így az Ő nevével indítottuk útjára Derecske város honlapján a Tanka János Irodalmi Kört és blogját.

Szőllősi Imréné Tóth Vilma

Visszatekintés a Tanka János Irodalmi Kör, írók – költők klubjának megalakulására – Szőllősi Imréné Tóth Vilma írása A Derecskei Hírek márciusi számában jelent meg:

A KÖLTÉSZET NAPJA alkalmából 2017. április 11-én nyitottuk meg ünnepélyesen Derecskén a művelődési házban a Tanka János Irodalmi Kört, írók-költők klubját és a kör internetes naplóját.

A művelődési ház és a kör által meghirdetett versíró pályázat eredményhirdetése után Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című versét a Szeredás együttes feldolgozásában hallhattuk Szilágyi Adrienn tanárnő előadásában.

Nádházi Tálas Csilla a művelődési ház igazgatónője, Bakó István városunk polgármestere köszöntötte elsőként elismerő szavakkal megalakulása alkalmából a kört.

Az előzetes szervezés alapján már több, mint húsz fő jelezte, hogy szívesen csatlakozik a körhöz. Ezek a jelentkezők a Derecskei irodalmi breviáriumból már jól ismert írók, költők, és a kötet bemutatóján 2016. június 18-án a város napján találkozott velük Derecske lakossága. Külön öröm számunkra és köszönet érte, hogy Budapestről, Dunántúlról, Debrecenből is eljöttek neves írók, költők, hogy mint alapító tagok, együtt, ünnepélyes keretek között indítsuk útjára a kört és internetes blogját.

Névadónk Tanka János, akinek életútját külön mutatom be.

Számomra mindig felemelő érzés, ha a művészetek találkoznak, és ez történt most is, de bizton mondhatom, mindnyájan így éreztünk, amikor a helyi írók, verselők és a távolról érkezett vendégek hallhatták Derecske dalát, miközben a felvillantott képek segítségével bebarangoltuk városunkat. Köszönet érte a városunk EZIS zenekarának, akik a dal szövegét maguk írták, zenéjét maguk szerezték és ők játsszák e dalt.

Dr. Bakó Endre irodalomtörténész és Ballai László író bemutatkozása maradandó gondolatokat hagyott a közönség és költőtársai számára is.

Újabb ötlettel gazdagította a kör tevékenységét Ballai László és Szilágyi Sándor. Javasolták, hogy hozzuk létre a kör KÖNYVTÁRÁT. A könyvtárba induló állományként Ballai László nyolc kötetét fel is ajánlotta. Azóta a kölcsönzés elindult és bővült is az állomány Csizmadia Éva írónő és mások saját kötetük felajánlásával.

ALAPÍTÓ EMLÉKLAPUNK 29 alapító tag nevét őrzi a jelenlévők aláírásával. Az alkotók és fő támogatóink emléklappal őrzik ezt az eseményt.

A megalakulásunk óta sajnos, el kellett búcsúzni három neves írótól: Bényei Józseftől, Csizmadia Éva írónőtől és Debreceni Zoltántól. Annak viszont nagyon örülünk, hogy mindig jönnek hozzánk újabb tagok. Ez évben Budai Orsolya, Surman László és Gara Sára kapcsolódott be körünkbe.

2019-ben harmadik alkalommal hirdetjük meg a versíró pályázatot általános és középiskolás tanulók részére. Az előző évek tapasztalata azt mutatja számunkra, hogy igen is van igény a líra, a szép gondolatok iránt.

2008 óta a városnapi programon folyamatosan bemutatunk a közönségnek nem is egy új könyvet, ami a mi, és az ÖNÖK ismerőseinek tolla nyomán születnek meg.

A művelődési ház és könyvtár programjába, például a kultúra napi programba bekapcsolódunk, javaslatunkkal, ötletünkkel kiegészítjük.

Az április 11-i versíró pályázat eredményhirdetése nyitott program ebben az évben is, ezért mindenkit nagy tisztelettel hívunk erre a programunkra.

Ízelítőül a 2018-as év versíró pályázatának egyik alkotását bemutatjuk Önöknek.

Városunk könyvtárában bárki érdeklődhet azok iránt a könyvek iránt, melynek szerzői a kör tagjai. A könyvtár dolgozói szívesen adnak felvilágosítást ez ügyben.

Akik kedvet éreznek az írás iránt, nem csak eseményeinkre, de az alkotók körébe is szívesen várjuk őket.

Honlapunkat elérik az irodalmikor.derecske.hu -n. Vagy írjon nekünk a: szolimre@gmail.com e-mail címre.


A „Művelődési házak éjjel – nappal” program keretén belül rendeztük meg a Szőke Károly
József életrajzi kötetének: Az én életem című könyvének bemutatóját. A bemutatóra sokan
eljöttek a Szőke család leszármazottai közül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


2019. év elején jelent meg a derecskei születésű Arany Piroska írónő legújabb kötete
A tűröm virágok meséi címmel a Palatia Nyomda és Kiadó Kft gondozásában. Válogatás az írónő eddig megjelent munkáiból, melyet újakkal egészített ki. A tőle megszokott kedves, őszinte egyszerű szavak ezúton is nagy élményt jelentenek az olvasók számára. A kötetet Hargitai Beáta festő, grafikus akvarelljei díszítik.

 

 


2019 januárjában készült el és február 22-én volt Filep Tibor tanár, sakkmester: A
sakkjátszmáim velem élnek című életrajzi munkájának bemutatója, melyhez Szilágyi Sándor
írt előszót, lektorálta és számos anyaggal, dokumentumokkal gazdagította a kötetet.
Debrecen vonzása erősebb volt a szirének hangjánál című írásában Árvai Sándor újságíró
így üdvözölte a kötetet a Hajdú- Bihar megyei Napló 2019. március 4-i számában. Részlet:
„Szerencsés az a sportág, amelynek olyan krónikásai vannak, mint a dokumentumokat,
képeket, játszmaleírásokat, újságcikkeket nagy szorgalommal egybegyűjtő, sakktörténésszé
vált egykori játékos Szilágyi Sándor, s a városhoz ezer szállal kötődő, írói, szerkesztői
vénával is megáldott éljátékos, Filep Tibor. Utóbbi megfogadta néhai kollégája, s
főszerkesztője, Bényei József tanácsát, s papírra vetette önéletírását – ami kulturális
örökségünk része, hiszen szinte egyet jelent a város történetének csaknem egy teljes fél
évszázadával. A háború utáni időktől a rendszerváltásig.”

Csoportképen középen Filep Tibor, két oldalán a tanítványai balról jobbra: Szilágyi
Sándor, Tóth Zoltán, Forgács József, Bódis János, Benczik Lajos
A könyvbemutató közönsége


2018 decemberében jelent meg Szőke Károly József életrajzi kötete: Az én életem címmel. A kötetet Szőllősi Imréné szerkesztette.

2018 február 16-án volt a kötet bemutatója a derecskei művelődési házban.

 

 


Boda István költőtársunk 90. születésnapjára jelent meg verseinek Bakó Endre válogatásában és szerkesztésében a Hűség mindhalálig című verseskötete. A debreceni Benedek Elek Könyvtárban köszöntöttük Őt ez alkalomból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


2018-ban jelent meg Csécsi Lajos családtörténetéről szóló könyv az ő írásában: Emlékek a múltból címmel, melyet Szőllősi Imréné szerkesztett és előszót írt hozzá.

 

 

 


2018-ban jelent meg Köszörűs Pálné Porkoláb Margit életrajzi kötete: Életem Derecske címmel, melyet Szőllősi Imréné szerkesztett.

 

 

 


Kedves Alkotók! A közelgő ünnepek alkalmából szeretettel küldöm jókívánságaimat a Tanka János Irodalmi Kör minden alkotójának, kedves Olvasóinak. Kívánok a 2019-es esztendőben jó egészséget, lankadatlan alkotókedvet.

Bényei Józsefre emlékezve a  Végrendelet című versének gondolatai erősítsenek bennünket hitünkben:

A világot úgyis ki kell bírni,
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne  engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
Vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

Szeretettel: Szőllősi Imréné Tóth Vilma


A mellékelt írással kívánok az Irodalmi Kör minden kedves tagjának békés és áldott Karácsonyt.

Szívélyes üdvözlettel
Olajos István

ADJATOK HÁLÁT AZ ISTENNEK!

105. zsoltárunk kezdő sorát választottam ezévi karácsonyi írásom címéül, de ugyanígy állhatna itt egy idézet a 95. (Menjünk elébe hálaadással) és a 100. hálaadó zsoltárból vagy a 167. (Jöjj, mondjunk hálaszót!), illetve a 225. (Nagy hálát adjunk az Atya Istennek!) dicséretből, valamint a Biblia számtalan helyéről, példaképpen „Mindenben hálákat adjatok” (1Thessz 5,18), „Hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Fil 4,6) vagy „Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2Kor 9,15).

A Bírák könyvében olvashatjuk, hogy a filiszteusok a számukra hatalmas veszteségeket okozó Sámson elfogását követően nagy hálaünnepet rendeztek Dágón tiszteletére. A Biblia egyéb részeiből tudjuk, hogy ez a pogány nép Kaftórból érkezett (ezt Kappadókiával vagy Kréta szigetével szokták azonosítani), tehát mindenképpen mediterrán gyökerűnek számítanak. Ugyanakkor meglepő módon bálványaik mind szemita eredetűek voltak, ez alól nem képez kivételt ez a halfarkú asszír termékenységisten sem. Sikerükért mégis ennek az idegen, kitalált lénynek adnak hálát, holott mindannyian jól tudták, hogy a történtekhez valójában semmi köze sem volt.

Az Ige ezzel szemben világossá teszi számunkra, hogy a mi Istenünk földig hajolt értünk és önmagát áldozta fel, hogy a bűn mocskából kihozhasson minket, átvitt a halálból az életbe, bennünk mégis sajnálatosan kevés igény van a hálaadásra. Az adventi időszakot többnyire az üzletekben, haszontalan ajándékok felkutatásával töltjük, innen zuhanunk be a feldíszített, csomaghalmazokkal körberakott fenyőfa alá, jobb esetben egy szentesti vagy karácsonyi istentiszteletre, ott is azt tervezgetvén azonban, hogy az ünnepek alatt mikor és hol ehetjük degeszre magunkat. És még ha éreztünk is magunkban egy szemernyi Krisztus-várást, az is elillan, mert újabb „fontos” dolgok következnek: a Szilveszter este és az új esztendő megszervezése. Mindenkire és mindenre van időnk, csak arra nem, akiről pedig a Heidelbergi Káté második kérdésére adott válasz egyértelműen kijelenti: tudnom kell, hogy milyen hálával tartozom Istennek e megszabadításért. Állandóan félünk, hogy lemaradunk valamiről, csak attól nem, hogy az Isten országán kívül rekedünk. Pedig Ő, aki ezen a napon elvezérel bennünket a gyermek Jézus jászolbölcsőjéhez, azt szeretné, ha alvó lelkeink felébrednének a karácsonyi evangélium szavára, azt, hogy a bűn szennyében vergődő emberiség elfogadja Szabadítóját, hogy hazavezethessen minket, miután szent akaratának megfelelően saját Fiát küldötte el megmentésünkre. Nem elmúló alkalmat kínál, hanem egy Vele való állandó közösséget és együttlétet, és ezért nekünk mindössze annyit kellene megtennünk, hogy vétkeinket megbánva leborulunk az élet Királya előtt és magunkat Neki átadva követjük Őt.

A Biblia közismert része a tíz leprás története. Mindannyian meggyógyultak, ám csak egy samariai tért vissza, hogy az Úrnak hálát adjon. Ezzel kapcsolatban létezik egy tanulságos feltételezés-gyűjtemény azokról a kifogásokról, melyek a többi kilencet ettől visszatartották, közülük sajnos jó néhány esetben saját magunkra is ráismerhetünk. Eszerint az első először a családját akarta értesíteni a jó hírről, ez fontosabb volt, mint Isten. A második nem akart egyszerre menni a samaritánussal, a harmadik ajándékot akart vinni Jézusnak (mintha Ő a mi részünkről bármire is rá lenne szorulva), erre azonban nem volt lehetősége. A negyedik így védekezett: nem tudtam, hogy tartós lesz-e a gyógyulás. Az ötödik szégyenkezett, hogy korábbi betegsége mások előtt is kitudódik, a hatodik azt gondolta, hogy Jézus ezért úgysem vár hálálkodást. A hetedik egyszerűen megfeledkezett róla, bár ez sem elfogadható mentség, de legalább őszinte. A nyolcadik azt feltételezte, hogy a sok leprás közül ő volt az, aki ezt példás életével kiérdemelte. A kilencedik pedig azért nem ment vissza, mert a többség sem tette azt meg. A hálaadás tehát végül mindegyikük esetében elmaradt. A samaritánus azonban fennhangon mondott köszönetet, dicsőítve Istent és ezáltal földi bajából megszabadulván egyben az örök életre is belépőjegyet váltott. Mert aki megingathatatlanul hisz abban, hogy a Megváltó nemcsak betegségétől, hanem bűneitől is megtisztíthatja, az nem is képes másképpen cselekedni. Az Úr ugyan valóban nem szorul rá erre, ám mi képtelenek vagyunk végtelen szeretetét másképpen viszonozni, ahogy azt a zsoltáríró is kijelenti: „A ki hálával áldozik, az dicsőít engem” (Zsolt 50,23).

Jézus ezt mondta Mártának Betániában: „sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges” (Lk 10, 41-42).  Karácsony ünnepén valóban nekünk is csak egyetlen feladatunk lenne, az egymásnak osztogatott hiábavalóságok helyett dicsőíteni Istent és hálát adni azért a hatalmas és ráadásul érdemtelenül kapott ajándékért, melyben Ő bennünket Szent Fia elküldése által részesített. „Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére (2Kor 4,15).


2018 december 16-án a következő örömhírt olvastam a Ballai László író honlapján, melyet megosztok a Tanka János Irodalmi Kör honlapjára látogató olvasókkal:

Kedves olvasóink!

Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy megjelent Ballai László Megfelelt a Napnak című történelmi regényének 2. kiadása. A kötetet a Hunyadi Mátyás emlékév keretében a Pénzügyminisztérium támogatta. A szerző így vall díjnyertes művéről:

„Bő egy évtizede foglalkozom Magyarország szabadságának, és általában a szabadságnak, mint lelkiismereti, individuális és szerelmi problémának a megismerésével. E szívdobogtató szó alatt ne holmi ideális állapotot képzeljünk el, amelyben, elérése után, már csak lebegnünk kell az örökkévalóságig, hanem az érte folytatott állandó küzdelmet. És éppen ebből a szempontból is kívánkozik szabadság-regényeim közé a 2008-ban írt, Hunyadi Mátyást és korát bemutató Megfelelt a Napnak.

Mátyás király borotvaéles gondolkodásával és lelkének finom rezdüléseivel csakis a szárnyalás embere lehetett. Olyan ellentétek feloldására vállalkozott, mint aminők hazánk széttöredezettsége és a függetlenséget biztosító központosított állam egysége, Magyarország és szomszédjai, uralkodói személye és az országnagyok, végül közte és Beatrix között feszültek. Működését saját kortársai igen eltérően ítélték meg, a bonfinis – Nagy Sándor-i hasonlattal élő – országépítő és hadvezéri géniusza iránti lelkesedéstől, a nyugati háborúi, a »nemesi köztársaság« megszüntetése, a lakosságra nehezedő adópolitikája, pazarlónak bélyegzett udvartartása és mecénási tevékenysége miatti általános bírálatig. Ám Mátyás király műve a halála után három évvel bekövetkezett állapotok tükrében fényesen felragyogott.”

Tisztelettel
Ballai László és a Webmester


VÁROSNAPON – DERECSKÉN

Idén júniusban újra hivatalosak voltunk a Kálló partjára, ahol a derecskei városnap keretében az elmúlt évhez hasonlóan könyvbemutatóra került sor a Tanka János Irodalmi Kör szervezésében. Barátaink a már tradicionálisnak nevezhető kedvességgel fogadtak bennünket, de örvendezésre nem sok időnk maradt, mert máris indulnunk kellett a járási hivatal díszudvarába, az esemény színhelyére.

Elsőként irodalmi körünk vezetője, Szőllősi Imréné kérdezte Ballai Laci barátomat nemrégiben megjelent, továbbra is a szabadság kérdését boncolgató kitűnő történelmi regényéről. A Bottyán János szabadságharca első részében rendkívül sok újdonságot találhatnak azok, akik a történelmet csak az iskolapadokból ismerik. Megtudhatjuk, hogyan választotta Bottyán a vágsellyei jezsuita rendházból, Gábor atya szárnyai alól kikerülve a vitézi életet, hogyan lépett az azóta is sokat vitatott, sajnálatos vadászbalesetben elhalálozott Zrínyi Miklós nyomdokaiba a török elleni küzdelemben, kitüntetvén magát többek között a müezzin lehajításával az érsekújvári minaretből, és hogyan csatlakozott végül a „vezérlő fejedelem” felkeléséhez. Ahogy Laci fogalmazott, a Rákóczi-szabadságharc rendkívül sok oldalról megközelíthető, ezt ő, természetesen a generális-főstrázsamester szemszögéből nézve, a megszokott alapossággal teszi meg, a kegyes hagyománnyal szemben néha már-már kíméletlenül ragaszkodva az igazsághoz. A regény végéről azokat a mondatokat elevenítem fel, amelyek Bottyán testamentumából engem leginkább megragadtak: „De soha ne feledjétek, a szabadság nem csupán a rácsok szétroppantását jelenti, hanem azt, hogy saját képzeleteink rabságából is készek vagyunk kitörni. „… és mind, akik teremtettek, a testvéreink, öleljük meg felebarátainkat – erre tanít az Írás”.

Scheiber Hugót, a magyarországi avantgárd festészet egyik legelismertebb alakját egyszer megvádolták azzal, hogy nem tudott írni, ezt azonban később sikerült megcáfolni. Ez a történet jutott eszembe Lénárt Attila Csipetnyi mese című kiadványának ismertetése közben. Amint az a beszélgetésből, valamint a Derecskei Hírek januári számában megjelent A rézkarctól a mesék világáig című írásból is kiderült, a szerző régóta foglalkozik grafikával, a mese témában egy öt esztendővel ezelőtti kiállításon aratott sikeren felbuzdulva döntött egy rézkarcokkal illusztrált gyermekkönyv megszerkesztése mellett, melyhez a verseket és mondókákat is maga írta meg, és második kötet kiadását is tervezi. Az első kísérlet mindenesetre bizakodással tölthet el bennünket annak igazolására vonatkozóan, hogy Lénárt Attila nemcsak rajzolni, hanem írni is tud.

Harmadikként az Illyana Sanara művésznéven publikáló Rád Piroska Látók Háza – Istenek hajnala című urban fantasy regényével ismerkedhettünk meg. Ehhez a témához nemigen bátorkodom bővebben hozzászólni, mindazonáltal a könyv bizonyára élvezetes olvasmányt nyújt mindazok számára, akik ezt a műfajt ismerik és kedvelik.

Nem szívesen jegyzem meg, hogy a rohanás mellett korunk egyik fő rákfenéje, az elmaradhatatlan zaj itt is utolért bennünket. Pedig a Bakator zenekar színvonalas előadása a zárt területen normál hangerővel szerencsésebben érhette volna el a kívánt hatást. Mindettől függetlenül ezúttal is kedves emlékekkel távozhattunk, már most örömmel várakozva a soron következő derecskei rendezvényekre.

 




 



 


A Kelet Népe című folyóirat alapító íróira, költőire emlékeztek 2018. február 5-én a Bihari Múzeumban. Dr. Bakó Endre, a 80. születésnapját ünneplő irodalomtörténész Sinka István és Veres Péter találkozásairól beszélt a jelenlévőknek.


A KULTÚRA NAPJA alkalmából 2018. január 22-én hétfőn 16.30 órai kezdettel mutatjuk be a Derecskei Művelődési Ház és Könyvtár könyvtár helyiségében a könyvtár és a Tanka János Irodalmi Kör közös szervezésében Illyana Sanara Kolba Rád Piroska első kötetét, melynek címe: Vadmacskák – Az utolsó rókatündér. Szeretettel várunk minden klubtagot és érdeklődőt.

A Tanka János Irodalmi Kör nevében üdvözlettel Szőllősi Imréné


December 11-én 16.30 órakor lesz a MTA DAB Székházában Boda István Hűség mindhalálig című verseskötetének bemutatója. A szerzővel beszélget Bakó Endre irodalomtörténész, aki egyben a kötet szerkesztője is. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

 

Szegeden, a Dóm Látogatóközpontban volt 2017. december 1-jén Lénárt Attila Csipetnyi mese című könyvének bemutatója, ahol a könyv mellett 45 grafikáját is bemutatták. A kiállítást megnyitotta Bécsi Éva az Elitri Kiadó ügyvezetője, újságíró, színházkritikus, és beszédet mondott Bakó István Derecske város polgármestere.

 


2017. november 16-17-én Győrben a Nemzeti Színház adott otthont a Győri Könyvszalon által évente megrendezésre kerülő író-olvasó találkozónak, ez évben immár XVII. alkalommal. Arany Piroska több alkalommal vett már íróként részt. Most is megjelent műveivel közel harminc győri író, vagy költő társával együtt ezen a nagyszámú érdeklődőt vonzó rendezvényen. Bemutatta eddigi könyveit és dedikálta:
Miértek tünékeny ideje, Madárlátta, Kendőmesék, Nemtom Robi, Földközelben, Barátkereső, Majd holnap.

A rendezvényről kiadvány készül(t), melyben bemutatkoznak az alkotók. Arany Piroska az alábbiakban fogalmazta meg írói attitűdjét:

Eleinte írásaimban azt szerettem volna megőrizni, hogy elődeink, családunk élete, ahonnan jöttem, ne menjenek feledésbe.
Később le kellett írnom, hogy elsős tanítványaim ártatlansága, észjárásuk egyedi logikája, okosságuk megnyilvánulása hogyan töltött el csodálattal.
Majd asszonyok sorsáról, a rég ismert, hallott történetek kerülnek megírásra.
Olykor az igaz történetek újabb olvasója, a mások örömét, bánatát, kudarcát, sikerét olvasva:
– Mintha rólam írtad volna! -mondja. Magára ismert.
Amikor a leírt valóság egybecseng az olvasó valóságával, ez írói munkásságomnak igazi elismerése.


Illyana S. műhelymunkája: Az utolsó rókatündér trilógia
Illyana Sanara Rád Piroska a Vadmacskákat trilógiának tervezte. Most, hogy megjelent az első rész, nagy lendülettel írja a II. részt. Előzetesként annyit elárulhatunk róla, hogy: ez a II. rész egy távoli helyre visz Japánba, Hokkaidó szigetére. Az első részben megismert Ayame és Natsuki boldog kapcsolatban élnek, amikor a fiúnak – az utolsó rókatündérnek – országos turnéra kell menni az együttessel.
Egy rövid részletet előzetesként olvashatunk az írónő alkotói portálján.

 

Fazakas Sándor egyházi írónk újabb munkája

Fazakas Sándor egyházi írónk újabb munkája szintén ez évben jelent meg, melynek címe: JÉZUS KRISZTUS ÚR, Az atya Isten dicsőségére. Kiadója Kolozsváron az Erdélyi Református Egyházkerület. Sajtó alá rendezte és szerkesztette Jenei Tamás és az ajánlást is tőle olvashatjuk a hátsó borítón.

 

 

 

 


Csizmadia Éva írónő két legújabb kötete jelent meg


Csizmadia Éva írónő két legújabb kötete jelent meg, melyet örömömre nekem is elküldött.
Az utolsó fati partus és A sorompó két oldalán a címe a köteteknek. Az első családi legendárium, a másik pedig a család élettörténetéből az utazásokat, úti élményeket tartalmazza. A családi legendáriumban ismét találunk rövid írást a derecskei Muzsai életéről.

 

 

MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE című elektronikus újságban – A magyar szabadság és demokrácia történeti és kulturális folyóirata, szerk. Ballai László, www.marczius15.hu – 2017/ 9-10. számában jelent meg Ballai László író A reformáció 500 éve, Olajos István A sutri zsinat című írása, mely az alkotói portálon teljes terjedelemben olvasható.

 


Száznevű város
Ez évben, 2017 szeptemberében jutott el hozzám Illyana Sanara Rád Piroska jóvoltából a Száznevű város című antológia. A borítón a cím fölött ez áll:
TÖRTÉNETEK A NYAKONÖNTÖTT PRÓBAGOBLIN SZOLGÁLTATÓHÁZ KÖNYVTÁRTERMÉBŐL S hogy ez végül is mit takar, arra a hátsó borítón levő írás elolvasásakor derül fény.
Így hát ebbe a gyűjteményes kötetbe, melyet Varga Tamás József szerkesztett és a Spiritart Kiadó gondozásában jelent meg, valamint ötletadó gazdája a kiadásért felelős Spirit Art Egyesület elnöksége, I. S. Rád Piroska Mit kezdjek veled kölyök című írása is bekerült. Az írás az alkotói portálon teljes terjedelemben olvasható.

 

Illyana Sanara önálló kötete
Illyana Sanara ez év, 2017 nyarán önálló kötettel jelentkezett, melynek címe:
Vadmacskák – Az utolsó rókatündér.
A derecskei városi művelődési házzal és könyvtárral közösen tervezi körünk, hogy 2018 januárjában a „Kultúra napján” mutatjuk be ezt a kötetet és Illyana Sanara eddigi írói munkásságát.


Bővül az írók-költők klubja!

A nyár folyamán jelentkezett az írók-költők klubunkba Lénárt Attila amatőr író, lírikus és az sem mellékes, hogy grafikus. Nagyon örülünk jelentkezésének és bővebben a blogjában ismerhetjük meg.

 


Kedves Tagtársak!

Szomorúan közlöm a hírt, hogy a Tanka János Irodalmi Kör egyik kiemelkedő alakja, Bényei József 83 éves korában 2017. szeptember 7-én elhunyt. A költő, újságíró, szerkesztő Tiszaladányban született 1934. júl. 7.-én. „Szülei Bényei Miklós és Szendrei Piroska. Felesége Kindrusz Erzsébet, gyerekei Zsuzsanna (1960) és Tamás (1966).
Nyíregyházán érettségizett 1954-ben. Debrecenben a magyar-történelem szakos tanári oklevél megszerzése után (1958) Budapesten könyvtárosi (1964) és etika-esztétika szakos tanári (1974) oklevelet, 1974-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Debrecenben élt, itt volt könyvtáros, népművelő, 1962-től újságíró a Hajdú- bihari Naplónál, munkatárs, kulturális rovatvezető, főmunkatárs, majd 1979 és 1990 között főszerkesztő.

Közben szerkesztette az Egyetemi Életet (1963-65), a Csokonai Színház igazgatója volt 1976-79 között. 1990 óta volt rokkantnyugdíjas, de továbbra is aktívan dolgozott. Tíz éven át a Magyar Írók Szövetsége kelet-magyarországi csoportjának titkára 1970-80 között, tizenöt évig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnökségi tagja.

Tizenegy verseskötete jelent meg. Feldolgozta a Tovább c. folyóirat történetét (1975), kötetekben jelentette meg a debreceni karnagyokhoz, képzőművészekhez, irodalmi élethez kötődő írásait, valamint megjelentette jeles személyiségekkel irodalmi igénnyel készült interjúinak és portréinak válogatását Akiknek megszólalt a világ címmel (2004). Jelentés a századvégről címmel (2004) tárcák, történetek gyűjteménye, Szellemek és délibábok, illetve Ecset és plajbász címmel(2003) portrék, esszék, tanulmányok gyűjteménye jelent meg.
Megírta ötvennél több debreceni színész portréját, és kötetben is kiadta Debreceni komédiások címmel (2006). A Debreceni irodalmi lexikon szerzője (2009).” Életét, pályafutását röviden így mutattam be a Derecskei irodalmi breviárium című munkámban.

2017 júliusában mutatta be Dr. Bakó Endre Debrecenben a DAB székházban a KÉPZŐMŰVÉSZETI ADATTÁR című utolsó munkáját. Dr.Bakó Endrének arra a kérdésére, hogy mi lesz azokkal, akik ebből kimaradtak, azt felelte Bényei József: Azt majd a következő munkámban írom meg. – Ezt már csak üzente az író, mert már ezen a bemutatón nem tudott részt venni, és a következő munkája sem készülhetett el. Elhallgatott az író, a költő, üresen maradt a lap, kiesett kezéből végleg a toll. A Hajdú- bihari Napló hasábjain, melynek több, mint tíz éven át volt főszerkesztője, Petneházi Attila búcsúzott tőle: Isten áldjon, Jóska bácsi! – címmel.

A Tanka János Irodalmi Kör egy mély érzésű, igazi írói vénával megáldott, nagy tudású szakembert veszített el, pedig ha egészsége megengedte volna, találkozhattunk volna Vele összejöveteleinken. Most már csak írásai által lesz velünk, azokat folyamatosan olvashatjuk, így él köztünk továbbra is Bényei József.

Szőllősi Imréné

 

 


Kedves Alkotótársak!

Boda István költőt, a Tanka János Irodalmi Kör tagját köszöntik összeállítással a versbarátok szeptember 13-án, szerdán a Méliusz Benedek Elek Fiókkönyvtárában (Piac utca 68.), 17 órai kezdettel.

Ajánlom figyelmetekbe és aki teheti vegyen részt ezen a köszöntésen.

Üdvözlettel: Szőllősi Imréné.

 


Városnap Derecskén és Könyvbemutató:

A Tanka János Irodalmi Kör eddigi rövid életében ismét nagy esemény zajlott Derecskén 2017. június 24-én, a Város Napján.

Három társunk mutatta be most megjelenő kötetét. Egy szűk órában együtt gondolkodhattunk, elmélkedhettünk a most bemutatott legújabb műveikről a kedves érdeklődőkkel.
Június 7-12-e között országszerte KÖNYVNAPOK zajlottak.
Kicsit ahhoz is kapcsolódva, de egybekötve a város nappal azt gondolom, a KULTÚRA és a KÖLTÉSZET napja mellett nálunk most ez volt a legméltóbb hely és idő erre a célra.

Egy évvel ezelőtt is 3 könyvet mutattunk be ekkor, Nagy Angéla és Jantyik Zsolt társaimmal. Az általam írt Derecskei irodalmi breviáriumban szereplő írók, költők közül sokan jelen voltak a könyvbemutatón, így például BALLAI LÁSZLÓ író, és KISS ÁRON bácsi. Most legújabb kötetüket hozták el nekünk bemutatni. RÉKASI ATTILÁVAL, ezzel köszöntötték városunkat a városnap alkalmából.

Amikor ez év április 11-én ünnepélyesen megalakítottuk a TANKA JÁNOS IRODALMI KÖRT, írók-költők klubját, és a kellemes beszélgetések során megkérdeztem Ballai László írót, hogy mik a tervei. Akkor mondta, hogy Ráby Mátyás életét dolgozza fel. ((Őszintén mondom, nekem nem is ugrott be azonnal a Jókai Mór Rab Ráby című regényének a főhőse.)) Mint az újonnan megalakult Tanka János Irodalmi Kör alapító tagja, miért ne mutathatná be nekünk Derecskén? – gondoltuk.
Így történt, hogy örömmel és tisztelettel vártuk, hogy bemutassa nekünk  A szabadság rabja című legújabb kötetét. Később, amikor körvonalazódott a könyvbemutató menete, elkezdtem gyűjteni az anyagot hozzá. Június 10-én Budapesten a Vörösmarty téren a Hungarovox Kiadó sátránál dedikálta kötetét, melyre kíváncsian én is elmentem és száguldtam haza a dedikált kötettel.

Bemutatkozásképpen szerényen beszélt eddigi köteteiről és ars poeticájáról, majd részletet olvasott fel a műből.
Ráby Mátyás élete örök sakk-matt játék Az igazságtalan törvények, az igazságtalan igazságszolgáltatás, a II. József korabeli közigazgatási rendszer hibái között próbál felszínen maradni még annak árán is, hogy csal, hazudik, és így válik jellemtelen emberré. Márpedig a szabadság ott van, ahol helye van az igazságnak.

 

Kis Áron Ha az Isten is megsegít című prózai munkáját ismertem, mivel a nyomdai előkészületeket, a szerkesztést én készítettem. A lánya, Nagy Istvánné Kiss Piroska kit a könyvtárból sokan ismernek végig mellettem volt a formai megtervezésében, kivitelezésben. A család nagyon régi fotóit és az anyakönyvi adatokat fáradhatatlanul gyűjtötte és ezzel kiegészítettük a szöveget. Anekdotái közül felolvastam a Gebei lova címűt, amely nagy tetszést aratott. Áron bácsi ezt a memoár kötetet a családjának és az utókornak szánta, hogy emlékezzenek a fiatalok a régi időkre.

Rékasi Attila is Derecskei képeslapok című fotóalbuma idejében megérkezett a bemutatóra, amelyben most is úgymond a képek beszélnek az írás helyett. A fotóművész harmadik nagyszabású fotóalbuma, amely ezúttal is Derecske város Önkormányzata felkérésére lett összeállítva. Az előző albumok mintájára események, szereplők, idelátogatók és innen elutazók ajándékkötete lesz. Így viszik emlékbe városunk „egy darabját”. Attila elmondta, hogy ezeket a képeket ő készítette és az elmúlt öt évben létrejött, megújult épületekről, a város büszkeségeiről készítette felvételeit.

Befejezésként az alkotók számára egy-egy emléklapot adtam át személyre szabott idézetekkel, Bakó István polgármester, Rácz Anikó alpolgármester, a helyi könyvtár igazgatónője, és a Tanka János Irodalmi Kör nevében. Az egyéni emléklapot Makleit Zsolttal, a kör tagjával szerkesztettük, formáltuk egyedivé.

Kedves Áron bácsi!

A könyv a lélek orvossága. Minden kornak megvan a maga könyve. Vallja Diodorosz ókori író. A MI korunk asztalára most Áron bácsi is letett egy könyvet.

Kedves László!

Gyakran a magvas, jól jellemző könyv ///– noha nincsen benne se túl sok báj … , sem nagy erő ///még több hasznos percet nyújt, és jobban lebilincsel, mint az a zengő vers, amiben nincs más, csak üresség. – mondta Horatius már az ókorban.

Kedves Attila!

A szoba könyv nélkül olyan, mint test lélek nélkül. mondta egykor ókori író: Cicero. Kívánom, hogy minden derecskei asztalra jusson ebből a szép fotóalbumból. Gratulálok Neked, és további sikereket kívánok mindnyájatoknak.

Befejezésül mit is kívánhatnék még? Tanka János szavaival zártam a könyvbemutatót:

Nem moccanok: hiszek hitében.
Kővé válok a peremélen.
S mi engem is fölé ragadna,
ráujjongok: sólyom, még magasabbra!”

Szárnyaljon még magasabbra továbbra is az alkotói kedv!

 

Szőllősi Imréné

 



A könyvhét előestéjén mutatja be Bényei József író könyvét Bakó Endre,- mindkettőjük tagja a Tanka János Irodalmi Körnek – a kötet lektora. A könyv címe: Képzőművészeti adattár (Debrecen és Hajdú-Bihar megye), melyet a Tóth Kiadó és Könyvkereskedés bocsájtott közre. A bemutató helyszíne 4032 Debrecen, MTA DAB Székház, Thomas Mann u. 49.
Ideje: 2017. június 7.-e, délután fél 5-kor.


Ballai László A szabadság rabja – Ráby Mátyás emlékezetének története című legújabb könyvének dedikációjára kerül sor 2017. június 10-én 17 és 18 óra között a 88. ünnepi könyvhét alkalmával a Hungarovox kiadó 73. számú könyvsátrában a Vörösmarty téren. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.


OLAJOS ISTVÁN: IRODALMI KÖR DERECSKÉN című írása megjelent a MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE című magyar szabadság és demokrácia történeti és kulturális folyóirat 2017/5-6 számában.

A teljes cikk ITT olvasható.


A derecskei Tanka János Irodalmi Kör tagja Dr. Bakó Endre irodalomtörténész mutatja be legújabb kötetét, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.



Szőllősi Imréné: Gondolataim az ünnepélyes megnyitó után

A KÖLTÉSZET NAPJA alkalmából 2017. április 11-én nyitottuk meg Derecskén a művelődési házban a Tanka János Irodalmi Kört, írók-költők klubját és a kör internetes naplóját.
A művelődési ház által meghirdetett versíró pályázat eredményhirdetése után Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című versét a Szeredás együttes feldolgozásában hallhattuk Szilágyi Adrienn előadásában.
Nádházi Tálas Csilla a művelődési ház igazgatónője, Bakó István városunk polgármestere köszöntötte elsőként elismerő szavakkal megalakulása alkalmából a kört.
Az előzetes szervezés alapján már több, mint húsz fő jelezte, hogy szívesen csatlakozik a körhöz. Ezek a jelentkezők a Derecskei irodalmi breviáriumból már jól ismert írók, költők, és a kötet bemutatóján 2016. június 18-án találkozott velük Derecske lakossága. Külön öröm számunkra és köszönet érte, hogy Budapestről, Dunántúlról, Debrecenből is eljöttek neves írók, költők, hogy mint alapító tagok, együtt, ünnepélyes keretek között indítsuk útjára a kört és internetes blogját.
Számomra mindig felemelő érzés, ha a művészetek találkoznak, és ez történt most is, de bizton mondhatom, mindnyájan így éreztünk, amikor a helyi írók, verselők és a távolról érkezett vendégek hallhatták Derecske dalát, miközben a felvillantott képek segítségével bebarangoltuk városunkat. Köszönet érte a városunk EZIS zenekarának, akik szövegét maguk írták, zenéjét maguk szerezték és ők játsszák e dalt.
Megnyitó gondolataimból
kiemelném azt, hogy: miért éppen Tanka János költőről neveztem el ezt az írók-költők klubját. Erre a kérdésekre az internetes napló bevezetőjében és a Szülőhazám Derecske című kötetemben megtaláljuk a választ.
Dr. Bakó Endre irodalomtörténész és Ballai László író bemutatkozása maradandó gondolatokat
hagyott a közönség és körtársai számára is.
Újabb ötlettel gazdagította a kör tevékenységét Ballai László és Szilágyi Sándor
javaslata, hogy hozzuk létre a kör KÖNYVTÁRÁT. A könyvtárba induló állományként Ballai László nyolc kötetét ajánlotta fel. Azóta a kölcsönzés elindult és bővült is az állomány.
A
LAPÍTÓ EMLÉKLAPUNK 29 alapító tag nevét tartalmazza a jelenlévők aláírásával. Az alkotók és fő támogatóink emléklappal őrzik ezt az eseményt.
Bízom abban, hogy ez a kör élő fog lenni általunk és városunk lakosságának irodalmi érdeklődését felkeltve olvasóvá válnak jobban és többen.
Igazi írók-költők klubjává varázsolták a művelődési ház kiállító termét a ház dolgozói, és ezen a késő estébe nyúló beszélgetésen ebben a környezetben azt érezhettük, a kultúra átölelt, befogadott bennünket. Kívánom, így legyen nagyon sokáig!

Szőllősi Imréné Tóth Vilma
a Tanka János Irodalmi Kör vezetője

 

A képek a Tanka János Irodalmi Kör internetes naplójának megnyitója alkalmából készültek 2017. április 11-én a derecskei művelődési központban.