A kiscicáknak lábnyoma

A minap hó esett, s közben a „plusz” miatt olvadt gyorsan. A mínuszt hozó est miatt fagyott is az rohamosan. Három kiscica kapkodta párnás talpait a hideg hóban. Reggelre keménnyé dermedt lábnyomuk, már mutatóban…
Kint altatja a „cicagazda” – pedig mennyire akarta…
Sajnos meggondolatlan sok- sok kisállattartó gazda, – de akarta…
Még jó, hogy egy közülük cicabarát oltalmából bent aludhat.
Téli kiscicák, nyomatok a megfagyott jeges hóban megmaradhat.
Majd a meleg nap törli e nyomokat -, lelkem csitul, de e rossz megmarad,
Enyhítem cirógatással a sorsukat, – ölbe kapom őket, a dorombolás megmarad.
Szeretetet koldulnak e kiscicák, s mókáznak; csak maradjanak már! …
Egy hógolyónyi „kerekhóval” dobálóznak, mulattatnak, csak maradjak már!
Hemperegnek, birkóznak és futkároznak, mintha nem is lenne „mostohaság”.
Szegény kiscicák, fáj a szívem értetek nagyon is mostanság.
Még a „kérgesszívű” tanyagazda is szánta: – gyere te szerencsétlen!
Fene nagy modern korban élünk: „virtuális örökbe fogadás” – az ilyen helyre.
Csak ne látnám nap- nap után, hogy szeretnének bejönni a meleg helyre! …
Mostoha sorsa van ma sok- sok embernek, mint ezen cicáknak – hiába.
Igaz, kapnak enni, de alvó helyük kint van a lomos, padlás nélküli kamrában.
Antoine de Saint Exupéry Kis hercegében van egy intelem, figyeljék: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Vésd az eszedbe te is, ki ezt olvasod, gondolkodj: ki az akit megszelídítettél?
S viselkedj úgy is, mint egy homosapiens. Te –, ha már ember lettél.

Derecske, 2018. január 24. szerda Kinizsi utca 10. sz. I. épület, I. emelet 1 ajtó.