Debreceni Zoltán

             

Élete:

Pocsajban született 1954. november 2-án. Heten voltak testvérek. Nehéz gyermekkora volt cigány származása miatt. Pocsajban élte fiatal gyerekkori éveit, majd vándorlások sora következett. Kismarjába, Sándoros tanyára, Konyári – Sóstó tanyára, Hosszúpályiba, Derecskére , Bihatkeresztesre, Nagykerekibe költöztek. Nyugdíjas éveiben Hajdúbagoson, Kisvejkén és jelenleg Dombóváron él.

Felsőbb iskolába Berettyóújfaluba, Debrecenbe és Budapestre járt. Édesanyja fiatalon rákbetegségben meghalt és hamar követte édesapja is a halálba. A nála kisebb testvérei nevelése őrá szakadt, emiatt a felsőbb iskoláit sem tudta befejezni.

1973-ban jelent meg az első verse a Magyar Ifjúságban, amely nagy vihart kavart, ezt követően jelent meg verse a Képes Újságban és más napilapban.
A katonaságnál szolgált, majd a Magyar Államvasutakhoz került mint vezető jegyvizsgáló, majd vonatvezetőként dolgozott. Súlyos tüdőműtét miatt fiatalon lettrokkant nyugdíjas. Cigány származása miatt megalázottnak, kirekesztettnek, becsapottnak érzi magát. Ezek az érzések és megrokkant egészsége határozzák meg verseinek alaphangulatát, eredeti nevét is megváltoztatta.

Főleg verseket ír, de néhány prózája is van. Interneten folyamatosan jelennek meg versei.Derecskén 1995-2000-ig Kisderecskén, majd az Erkel F. utca 2. sz. alatt lakott.

Írásai olvashatók:

Írásai:

Adj Istenem

A hegyektől elbúcsúzom

Cigány sors