Hálaima

Isteni fényed féltőn átölel,
szereteted lényemben érzem,
kedves szavaid fülemben zengenek;
ajkad szavamra többé nem felel.

Ülünk a néma csendben,
lágyan ringó csónakunk halad;
életnek vize nem segít már,
lelked, mint madár szárnya rebben.

Minden pillanatban veled vagyok,
tekinteted nem feledem;
csak az órák, percek vánszorognak bennem,
nélküled végtelen’ magányos vagyok.

Tudom, hogy az élet nem gyötrelem,
óvón vigyázod lépteim;
csillogó szemed színét látom az égben,
válladra hajtom megfáradt fejem.

Tengernek hűsítő habjaiba merülök,
szívemmel látom drága mosolyod;
lelkem, lelkeddel táncol az égben,
mint kecses pillangó magasba repülök.

Köszönök mindent, drága Apám,
az életemet köszönöm neked;
emléked a legféltettebb kincsem:
érted szól most hálaimám.

2018