Békesség szigete

Békesség szigetén ébredtem,
hol minden nap egy újabb sóhaj;
elszállnak a gondok, s a nappalok
táncolnak az örökkévalóval.

Órák folyói zubognak, pillanatok,
s évmilliók telnek, percek repülnek;
a mozdulatlan lebegő tájban,
mint szomjazó oázis, felhevülnek.

Végtelen kékségben szikrázó színjáték,
szivárvány keskeny hídja ível,
lábnyomok fénylenek, távolba lépkednek,
s követem őket tiszta szívvel.

Bársonyos érintés, selyemsima álom,
haladok, szaladok, szállok, lebegek,
színörvény tengerbe merülve,
a szivárvánnyal eggyé leszek.

A Mindenség fénylő óceánja ölel,
feloldódom a könnyű habokban;
megszűnnek a tegnap gátjai,
s áramlok a véget nem érő Univerzumban.

2018