Volt egy nemzedék

Volt egy nemzedék

Volt egy nemzedék, benne voltam.

Ne kérdezd, mi is lett vele.

Atomrobbanás volt a lelke,

szóródott százezer-fele.

Tiszta volt, tisztán élt. Taposta

mindenki előtt az utat.

S most mégis őt gyötri csupán csak

a nemzedéki bűntudat.

Az ifjúsága úgy kopott el,

mint nyári tűzben a selyem.

Tapsolt, tagadott, hevült, fázott,

így volt, ilyen volt, istenem.

Mint feketülő kapulécek

ritkulnak, kopnak sorai.

Rámutatnak: ím a korosztály,

az álmok öngyilkosai.

Bizony, így vagyunk. Agyvelőnket

kiszívta az idő heve.

Volt egy nemzedék. Benne voltam,

ne kérdezd, mi lett hát vele.

Hűsége rongyát hordja már csak

homlokán, mint bélyeget.

Elindult s égbeli útjáról

többé már hír se érkezett…