Ház az országúton

Ház az országúton

Díszkíséret nélkül,

bandukolva fekete- gyöngyök

kristály-gyalogútjain:

menedék készül.

Végvár, egyetlen strázsa.

Vén baka gyalogol,

bármikor hazatérhet,

emlék és illat várja.

Felhők a habos égen.

Jegenyék talpig zöldben.

Férfiak szívig gondban.

Asszonyok feketében.

Kredenc, feszület sorban.

Elvásott ingek a szélben.

Száradó verejték-álom

árnyékra dől a fasorban.

S bandukolva a tépett

remények dac-sugarában,

a lélek csak azért is

itt lel már menedéket!