Ennyi a jövőm

Ennyi a jövőm

Elámulok lányomon, fiamon.

Hátrafelé milyen magas az ég!

Jegenyék égnek. Tarló füstölög.

És lángolnak törmelék venyigék.

A múltamból, mint egy maroknyi táj,

az álom arcvonása felragyog.

Elámulok lányomon, fiamon:

ennyi a jövőm. Igen, ez vagyok.

Osztódó sejt, egy megtiprott, szelíd

remény, hogy nem lesz semmi sem hiába.

Csorog a napfény, mint aranyeső

a sebeit gyógyítgató világra.